Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hajsza a föld alatt (The Taking of Pelham 1 2 3) -2009-

2009.12.06

New York alatt kisiklott valami

Egy szinte minden ízében akció filmekre specializálódott rendező úgy gondolta kedvenc színészével karöltve egy izgalmas krimi/thrillert dob össze, nézzük mi lett belőle.
Tony Scott és Washington tökéletesen értik egymást és nagyszerűen tudnak összedolgozni, sokadik közös filmjükben egy másik nagy nevet is bevetnek, hogy méltó társa legyen a Déja Vu egykori sztárjának, aki nem más, mint John Travolta, egy pénzéhes profi bűnöző.
Kép A történet egy remake alapján készült, 4 egykori elítélt elfoglal egy metrószerelvényt, hogy pénzért cserébe túszokat kínáljanak a városnak. Pechjére Denzel karaktere ül éppen a diszpécseri székben és neki kell a túszok ügyében tárgyalni a "terrorista" főnökkel.
Egy ideig jól elvan az ember, várja, hogy hogyan fokozódik majd az izgalom a cselekmény vezetéssel együtt, bizony a válasz az,hogy: sehogy. Már a film elején felismerjük, hogy Scott próbál majd ismét "epilepsziás" rohamokkal operálni, ahogy tőle megszokhattuk, de a hiba az, hogy nincs mit! Az, hogy egy ember áll a váróban és olyan durva mosódás és kamerarángás kíséri, "hogy csak na", nem fogja pörgősebbé tenni az egy helyben való totyogást.
Attól, hogy most nem egy vérbeli akció mozit kapunk, még lehetne jó, ha a 2 főszereplő vért izzadna és a történet segítene kenik, hogy thriller szerűen elgondolkodtató legyen, de nem az.
Kép A beszélgetések közepesek, Washington játéka elmegy, ellenben Travolta amilyen jól indít, olyan nagyon visszaesik a film végére. Valamelyest kárpótolnak minket a kiváló mellékszereplők. John Torturrot és James Gandolfinit most is öröm volt nézni, alakításuk jó.
A film zenéje és fényképezése nem valami "érdekes", sőt néhol zavaró. Scott próbált 1-2 pörgősebb jelenetet belepakolni a filmbe, amiknek igazából, vagy semmi hazna, vagy értelmetlenek. A pénzes rendőrkocsi felborítása, bár tény, hogy látványos, de nem teszi izgalmassá a kissé lapos történetvezetést, ahogy a kommandósok "patkányos" mutatványa sem, ami valljuk be: nevetséges volt inkább, mint hihető.
A forgatókönyvön lyukak tátonganak, melyek kevésbé észrevehetőek lettek volna, ha mondjuk 85-90 percben lezárják a filmet, de Brain Helgeland (Szigorúan bizalmas) író nem így gondolta.
A film ennek ellenére valamelyest működik és nem mondanám, hogy  dögunalmas, egyszerűen sokszor leül és mikor kezdene beindulni, általában történik 1-2 baki, ami miatt nem tud komollyá válni, izgalom pedig szinte csak akkor van, mikor a túszokat látjuk a színen, akik meg vannak riadva és ez tényleg hitelesen lejön a képernyőről. A film vége pedig valami iszonyatos hálivúdi giccsparádéba torkollik, a 2 főszereplő üldözése, beszélgetése és befejezése, hát nem mondom, hogy elnyerte volna a tetszésemet. Scott bácsi, legközelebb maradj annál, amihez igazán értesz, mindannyian jobban járunk majd, mert ez bizony kisiklott a kezeid közül.

Értékelés: 6 pont

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.