Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Közellenségek (Public Enemies) -2009-

2009.11.26

'Szemtől szemben' a válság idején


Az én ízlésemet Mann szinte mindig kiszolgálja. A rá jellemző módon ezúttal is 2 karakteres férfi "összecsapását" próbálja bemutatni nekünk. Ki ne emlékezne a 95'-ös Szemtől szemben című filmjére, melyben Pacino és De Niro urgott egymásnak, akár 2 lovag a modern korban. Majd jött a(z) A bennfentes, a Collateral és a Miami Vice, ahol a már említett nevek mellett Russel Crowe, Tom Cruise, Jamie Foxx és Colin Farrell "játszadozott" valamilyen formában egymásért, vagy egymás ellen. A célok különbözőek voltak, de a Mann stílus egy cseppet sem változott, továbbra is erős kapcsolatot teremt a szereplők között, lássuk most mit is hozott nekünk a rendező, aki mint általában, ezúttal is íróként és producerként is bábáskodott 2009-es gyermeke felett. 
Kép A történet elkalauzol minket a 1933-34-es évekbe, a válság sújtotta USA-ba. A gazdasági nehézségek közepette a bankrablások száma ugrásszírűen megnőtt. A bankrablók között is volt valaki, aki kiemelkedett a többi agyafúrt bűnöző közül, John Dillinger. Johhny Depp meggyőzően alakítja az államok első számú közellenségét. Élvezi az életet, a népszerűséget. Profi, kiszámíthatatlan és csapatembernek sem utolsó. De ki tudna megállítani egy ekkora "pengét" ?? A választ Mann sajnos kicsit leegyszerűsítette számunkra. Christian Bale karaktere, Purvis különleges ügynök ugyan a szakmája büszkesége, mégis csak egy a sötétben tapogatózó zsaru közül és bár Bale most is nagyszerűen hozza amit várunk tőle, kicsit kidolgozatlan marad a törekvéseinek működése, élete és lelkivilága. Csak bűnt látjuk üldözni és semmi más, így Mann kinyilvánítja számunkra, hogy Dillingert szánja igazi ásznak és senki ne várjon akkora "csatát", mint a zseniális Szemtől szemben című alkotásában. 
Kép Bár egy közös jelenet erejéig itt is összeereszti a két színészt, ez korántsem olyan lenyűgöző, mint tette ezt a másik két színészóriással 1995-ben. A mellékszereplők igazán kitettek magukért, Marion Cotillard nagyon messzire kerűlt a "marseillesi taxisofőrtől" ,alakítása kifogástalan, jelenléte pedig igazi női érzékiséget és bájt sugároz. A bűnözők közül akik igazán megérdemlik még a dicséretet azok Stephen Dorff és Stephen Graham, tehát az amcsi "Pistik" üde színfoltot képeznek, róluk tudom a leginkább elhinni, hogy veszedelmes gazemberek. Babaarcú Nelson kirohanásai különösen tébolyultak(!) voltak.
Kép A világ amelyet Mann létrehozott egyenesen tökéletes. Minden korhű, a kocsik, ruhák, zenék, épületek és minden díszlet...szavunk nem lehet rájuk. Talán csak annyi hiányzott a 30-as évek eme pár évének a bemutatásából, hogy mitől is volt itt válság(?), ebből semmit nem érzünk, pedig a film elején így indítják a bemutatást. No de mindegy, nem a válságról akartam én úgysem dokumentum filmet nézni, hanem egy igazi gengszter krimit vártam. Ezt meg is kaptam. A zenék nagyon jók, a fényképezés sokszínű, akad látvány orientált követési mód és a mostanában felkapott "kézikamerázás" is előkerül 1-1 jelenet erejéig. A forgatókönyv jónak mondható, egy banda életét ismerteti meg velünk, ami nagyon érdekes és izgalmas. Akciók is akadnak természetesen. Korhű fegyvereket és élethű hangokat kapunk miközben nézzük az autós menekülést, üldözéseket és a legjobb lövöldözéseket, valamint bankrablásokat.

 

 

Szóval egy kellemes gengszterfilmmel van dolgunk, melyben vannak briliáns és emlékezetes jelenetek, de összességében nem válik etalonná semmilyen értelemben.

Értékelés: 10/ 8 pont

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.