Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A csíkos pizsamás fiú (The Boy in the Striped Pyjamas) -2008-

2011.01.26

Egy barátság, egy család története a holokauszt idejéből.


Mark Herman rendező elmondása szerint ő nem kívánt belefolyni abba, hogy ez egy holokauszttal foglalkozó film lenne, hiszen ő családi drámának szánta a filmet, amelyet maximálisan el is lát, azonban a holokauszt vonatkozást szintén megtaláljuk a filmben.
Bizony ez így már kemény dió, főleg úgy, hogy a családi dráma kibontakozásában nagy hangsúlyt fektet a történet a "jó és a "rossz" barátságára.
A zsidó-üldöztetés és hasonló témák esetében nyilvánvaló ugyebár, hogy a németek szemében a rossz még enyhe szó is volt annó' a zsidókra, azóta jó pár évtized lepergett és a mai emberek előszeretettel szeretik a németeket (és nem feltétlenül csak a nácikat) kikiáltani a sátán fiainak stb. Pedig az ugyebár nem képezheti vita tárgyát, hogy nem csak, hogy jó -és rossz ember nem igazán létezik, viszont mindkét oldalon megtalálható nem csak ebből a 2 "típusból", hanem a dolog ennél sokkal színesebb és egyben bonyolultabb.
Aki a 21. században erről a témáról akar filmet készíteni az nagy fába vágja a fejszéjét, mert manapság a zsidók továbbra sincsenek a "jaj de megszerettünk titeket" kategóriában, azonban az is tény, hogy nagyon sok szálat ők irányítanak. Az antiszemitizmus és előítéletek talán soha nem halványulnak el, de egy bizonyos érett réteg azért szereti magában azt hinni/tudni vélni, hogy azért néha még az elítélt dolgok között is megbújhatnak jogos gondolatok. Visszatérve a készítők nehéz dolgára, talán ami a legfontosabb feladat volt, hogy erről a témáról valami újat és ne százszor lerágott csontot mutassanak be, aminek a család központúság és 2 kisfiú barátsága áll majd a középpontjában.
Bizony ez sikerült a mozinak. A kis hazánkban forgatott film (fővárosunkat valószínűleg sokan felismerik majd) szépen fel van építve és pár bugyuta hibáról eltekintve kiváló forgatókönyvvel rendelkezik.

Kép

Egy család szemszögéből ismerjük meg a korhű ábrázolás segítségével az akkoriban uralkodó eseményeket. Berlinből elköltözik a német család egy erdőben található és szinte mindentől távol eső szép nagy házba. Apa katona, a hazája szolgálatában tevékenykedik, anya a háziasszony szerepét látja el, melyben számára a 2 gyermeke gondozása a legfontosabb, néha mégsem figyel rájuk kellőképpen, de anyai szeretete Vera Farmiga előadásában szinte átszakítja a képernyőt, annyira élethű, és ott van a két gyerek, Gretel, aki egy könnyen befolyásolható, de mégis mélyen érző tini lány, aki akár érzéketlen konok nővé is válhat majd, és ott van a kisfiú, a család legfiatalabb tagja Bruno.
A szerethető srác nem tudja, igazán mi folyik körülötte és a film erre épít a legerőteljesebben. Próbálja megismerni a környezetét, a Világot amelyben él, nem érti miért kellett elköltözniük, nem érti, hogy a példaképének tartott édesapja miért is bánik úgy a zsidókkal, és arról pedig fogalma sincs, hogy mi az ő munkája igazából.
Kép A házuktól nem messze található tábor ugyanis nem egy üdülőparadicsom, mint ahogy azt Bruno egy felvételen látta, itt ismerkedik meg a kerítés túl oldalán élő kis zsidó csemetével Shmuel-el. Gyakori kiszökései alkalmával legjobb barátokká válnak, és szegények vergődve próbálják megérteni, miért is kell ennek így történnie. Míg egyikőjük jó módban él, és külön tanár tanítja, az öltözéke pedig tisztelettudó magatartásáról árulkodik, addig a másiknak "pizsamát" kell viselnie nappal is, és a mindennapi robotolás és éhezés határozza meg a mindennapjait.
Olykor a házban néha ismétlik magukat a jelenetek, amik egy kicsit a filmet más megvilágításból is megmutatják, olyankor, amikor nem véresen komoly témaként funkcionál, hanem egy család hétköznapjait mutatja meg úgy, hogy az őket szolgáló rabszolgaként tartott zsidókat mutatva már nem is megbotránkozik az ember, hanem megszokja a látványukat, ekkor picit oda a hatás, de ez szerencsére igen ritka.
A színészi játék kitűnő, szinte egyesével kiemelhetném az összes közreműködőt, a gyerekektől, a katonákon át, a nagyszülőkig. A fényképezés és zene szintén kellemes, bár tény, hogy nem egy klasszikus értelemben vett szenzáció. A vége pedig természetesen a film csúcspontját, érzelmi felfokozását hozza el, mely után az ember még jó ideig elgondolkodik a saját szemléletén és a történelmen egyaránt, de a legjobban szerintem a barátság hatalmán, ami előtt nincs olyan fal, amely megakadályozhatja a kibontakozását.

Értékelés: 9 pont

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

@nonymus

(@nonymus, 2013.06.12 20:32)

ne ird oda azt az értékelést mert mindenki tudja hogy becsapás

Re: @nonymus

(Boka10, 2013.06.13 15:27)

Saját vélemény, az pedig nem csaphat be senkit.