Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A passió (The Passion of the Christ) -2004-

2009.09.02

"Mosom kezeimet."


Ezt a nyitó bekezdést úgy értem, hogy én nem kívánok vallási ,ideológia és történelmi témában állást foglalni ,mivel ezt minden ember az egyéni világszemlélete alapján határozza meg.
Egy ilyen filmes téma ,mindíg kegyetlen nehéz ,ugyanis az ilyen filmek osztják meg a legjobban az embereket, vannak akik megbotránkoznak és vannak akik éltetik. Az kétszeres Oscar-díjas Mel Gibson viszont minden áron meg akarta rendezni a zsidók messiánsának a végső megpróbáltatásait.
A történet központjában Jézus elítélése, kínzásána és halála került. Emellett kapunk kisebb ,de annál fontosabb emlékképeket is a Megváltóról ,valamint a hozzá közel álló emberekről is ,többek között az apaostolókról és édesanyjáról Máriáról is.
Kép Kapcsolatuk szinte egyénenként más és más Jézussal. James Caviezel megfelelő választás volt a főszerep betöltésére ,arcvonásai és azok rezdülései mind mind felkavaróak és hitelesek.
A látvány nagyszerű ,minden apróságra odafigyeltek és a helyszínt ennek megfelelően tárják elénk. Ehhez volt egy nagy segítsége is a rendezőnek, méghozzá egy kiválló operatőr, aki a Hazafi után ismét együtt dolgozhatott Gibsonnal és annyira kifejezően fényképezte a művet, hogy az előbb említett film után ismét Oscar-díjra jelölték a munkájáért. A rendező persze bele akarta vinni sajátos elképzeléseit és néhol érzésem szerint túlzásba esett, és itt sokat azt gondolhatjátok ,hogy a kínzásokra gondolok, de nem, érzésem szerint a film legerősebb részei azok a brutális fenyítések, melyeket elszenved Isten fia. A túlzást néhány groteszk és elvont elem alkalmazására értem ,melyek sokakat megbontrákoztattak, részben ez volt a céljük, de én nem ezért tartom őket feleslegesnek, hanem azért ,mert egyszerűen vagy rosz helyen vannak, vagy túl rövid illetve túl hosszú idejig láthatóak előttünk. Egy bizonyos arányt kellett volna találnia a tálalásra. Minden másban az egykori "Rettenthetetlen" érzésem szerint jó munkát végzett.
Mellékszerepekben szintén nagyon erősek voltak a színészi alakítások. Szűsz Máriát alakító román színésznő, Maia Morgenstern érzésem szerint a film leghitelesebb és legdrámaibb játékával brilírozott. Az anyai fájdalma olyan mélységeket öltött a képernyőn ,hogy szinte érezni lehetett az ürességét, ahogy értelmetlennek tartja életét a fia létezése nélkűl. Láthatjuk még Mária Megdolnaként Monica Belluccit ,és a minden áron ítélkező főpapok szerepeiben is mindenki megálja a helyét. Külön kiemelném még a Poncius Pilatus-t megformáló ,máig több nemzetközi filmben fel nem tűnő Hristo Shopovot, akivel teljes mértékben próbál szimpatizálni a néző.

Kép

Visszatérve a kínzásokra, a kereszt cipelésére és a rá való feszítésre. Mivel a történet ezekre a részekre van kihegyezve, ezek a legdrámaibb fejezetei a szenvedés bemutatásának. Bizony Jézus összesésének lassításai, a húsából való kitépés, vérének látványa olykor bosszantó, de nem a filmre nézve, hanem arra, hogy az ember mennyire agrasszív és lélektelen lény tud lenni. Elgondolkodtató, hogy mi a "teremtés koronái" hogyan voltunk képesek annyi borzalomat elkövetni egymás ellen a történelem folyamán. De emellett természetesen ott van az emberi méltóság, részvét, barátság, szeretet, kitartás is. Júdás szégyenére gondolva ma is nem egy ember süti le a szemét, ha hasonló dolgot cselekszik valamelyik szerettével, és itt nem csak konkrétan az árulásra gondolok, hanem a sok - sok hazúgsára mely végigkíséri (szinte) minden ember életét.
A kersztrefeszítés már nállam nem drámaiságot váltott ki ,hanem egyfajta meghatottságot ,és legjobban a bűnöző utolsó könyörgése maradt meg bennem ,aki feloldozást kért a mellette szenvedő Jézustól.
Tény, hogy a film nem hibátlan, és bár egy adott témát dolgoz fel, mégis roppant sokan, sokfe képpen látják az eseményeket. Mindenki kiválaszthatja, hogy neki a Mel Gibson féle kicsit groteszk, de nem túl elvont, rettentő és realisztikus ábrázolása a brutális megnyílvánulásoknak tetszik -e, vagyis tud-e vele azonosulni illettve elgondolkodni rajta. Én igen.

Értékelés: 8 pont

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

vajopeti81@freemail.hu

(vajó peti, 2011.07.28 21:05)

Az ostorozós jelenet túl durvára sikerült,de amikor Jézus a keresztre került,akkor már csak szomorúságot érzett,pedig a keresztrefeszítés maga lehet a pokol.Ez a 2 jelenet hibás,ezért erre a filmre csak 4 csillagot tudok adni.

Boka

(Válasz Petinek, 2011.08.02 15:34)

Jómagam is annyit adtam rá, ha úgy vesszük.

Komment

(Rena, 2009.12.01 15:13)

Ez egyike azoknak a filmeknek, amik kiverték nálam a biztosítékot...jó értelemben!
Maximálisan a hatása alatt voltam, nem egy-két jelenetnél éreztem azt, hogy már az ingerküszöböm határát súrolja, de valahogy sosem esett át a ló túlsó oldalára. Mel Gibson végig egy vékony határvonalon táncolt. Nagyon őszinte, direkt módon az, és majdhogynem felrúgja Jézusról alkotott képünket. De csak majdnem. A szenvedés, a hit és Isten megkérdőjelezése, az emberi gyengeség mind-mind a sajátjai voltak: magunkat látjuk viszont, és még sem. Hisz ő Jézus, aki feláldozta magát értünk, és erről Gibson sem feledkezett meg. A színészi játék zseniális, a képek is gyönyörűek. Merész vállalkozás volt, de megérte!