Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A fegyverek szava (Windtalkes) -2002-

2010.02.02

Háború súlytalanúl


Ismét együtt Woo mester és Nicholas Cage. Az Ál/Arc frenetikus közönség és pénzügyi sikere révén úgy gondoltál ezúttal a háborús filmek műfaját hódítják meg. Nagyot tévedtek.
A téma nem volt rossz és próbáltak hűek is maradni a valódi eseményekhez. A forgatókönyv azonban sok nagy ziccert kihagyott, mert hiába lehetne itt szívbemarkoló indián-fehér ember barátságot bemutatni, rasszizmussal erősíteni a feszűltséget, ez bizony nem igazán sikerűlt a készítőknek. Woo persze nem felejtett el rendezni, de valahogy az akciók mellett nem igazán lehetett érezni, hogy most igazából mit is szeretnének kihozni a filmből, ami meg is látszott a végeredményen. 
Kép Arról persze szó sincs, hogy a mozi rossz lenne, mivel az ázsiai zseni az akciók révén ismét olyan látványos csatákat, hősies kirohanásokat, robbanásokat és lövöldőzést mutat meg nekünk, amilyeneket megszokhattunk tőlle, egyediek, stílusosak és roppant hangulatosak. Persze van itt bőven túlzás is, mert Cage karaktere nagyon sokszor kirohan a harcmező közepére, tűzkereszbe véve, de naná, hogy ő öl meg "ámokfutásonként" egy fél hadosztálynyi katonát, ezeken azonban nem feltétlenül kell fennakadnunk, legfeljebb egy kicsit bosszankodhatunk rajta.
A fényképezés és vágás is profi munka, James Horner pedig ismét nagyszerű soundtracket fabrikált össze a filmhez, jó volt hallgatni a dallamokat.
A színészi játékról már nem lehet ennyi jót elmondani, erősen közepes szinte mindenki. Cage a film nagyrészét ugyanazzal a gonddal nyűglődve "tolja le", persze végig zord arccal... semmi olyan, amit csuklóból ne hozna egy átlagos szintre. És itt van a teljesen felesleges romantikus szál is, ami annyira illet rá a filmre, mint Fradistára a lila sál. Az idián srác volt, aki legalább próbálkozott, dícsérhető az alakítása. Kép Kapunk még néhány nevesebb mellékszereplőt is, közöttük általam kedvelt Christian Slatert, aki sajnos itt nem volt éppen jó formában, hogy finoman fogalmazzak, a többiek pedig szintén csak átlagosak.
A drámai szál egy ideig jónak tűnik, aztán befuccsol és saját dugájába dől, a párbeszédek, hol reálisan hatnak, hol pedig olyan szinten ezerszer hallottak és bugyuták, hogy néha bántotta a fülemet. A háborús akció/dráma tehát ebben a formában félig sikerűlt, félig pedig nem, mert a helyszínek és azok fotózása nagyon jó, az akciók pedig szintén Woo mester keze nyomát viselően kivállóak, a drámai és romantikus rész pedig borzasztó karakterábrázolás segítségével és rossz párbeszédek sokaságával kivágta maga alatt a fát.

Értékelés: 6 pont

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.