Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Sólyom végveszélyben (Black Hawk Down) -2001-

2013.04.06

Csupasz szépség

 

Ridley Scott megcsinálta az, amibe a legtöbb rendezőnek beletört volna a bicskája. Olyan háborús mozit készített, ami úgy lett drámai és hősies, hogy ezt a legegyszerűbb eszközzel a realizmussal érte el. A Gladiátor gigasikere után a zseni gyakorlatilag azt forgathatott, amit csak akart, és itt igazán beleadott mindent, aminek az eredménye, hogy minden idők egyik (de biztosan az évtized) legjobb háborús filmjét tette le az asztalra.

 

black-hawk-down-di-11-di-to-l10.jpg

 

Nincs se patrióta mellveregetés, se giccses zászlólengetés, ezek miatt még egy bizonyos Spielberg mozin is túltesz a Sólyom végveszélyben.
Az angol mester már a Maximus kalandjában is megmutatta, hogy egy véres csata hogyan lehet költőien szép, már-már gyönyörű. Ezt a vonalat itt is folytatja, melyhez most is zseniális zene társul Hans Zimmer "tollából". A tökéletes fényképezésért pedig hajszál híján Oscar-díjat kapott Slawomir Idziak, a képei lenyűgözőek, változatosak, dinamikusak, mégis könnyednek tűnek és átláthatóak. A hangokról külön fejezetet lehetne írni, annyira páratlan. Minden fegyverropogás, robbanás, zaj szó szerint zene a fülnek, annyira brutálisan pöpec.


(A film előzetese)


A történet egy megtörtént eseményt dolgoz fel, melyet folyamatosan azokkal konzultálva készítettek, akik valóban átéltek ezt a pokoli harcot 1993-ban Szomáliában, ahol egy csapatnak egy villámcsapás szerű rajtaütésben kellett volna foglyul ejteni Mohamed Farah Aidad, a kegyetlen diktátort, ám az akció teljes káoszba fulladt, amikor a szinte leszedhetetlennek hitt Black Hawk helikopterből kettő is lezuhan és elszabadul a pokol. A katonák innentől kezdve úgy küzdenek az életükért, hogy majdnem egy teljes város lakosságának a dühével találják szembe magukat, és csak a szerencsében és a saját felkészültségükben, valamint a lélekjelenlétükben bízhatnak.
Scott meg meri azt húzni, hogy világsztár színészeket öl meg 1-2 perc szereplés után (Előtte ilyet Terrence Malick mert meghúzni Az őrület határán című filmjében, ami szintén zseniális alkotás.), hogy teljesen biztosak legyünk abban, itt nem a "nagy név úgy is túl éli" elvet jobb lesz elfelejteni. A szereplő gárda egyébként annyira nívós, hogy 3-4 nagy nyári blockbuster mozi gárdája kijönne belőle. Személy szerint az én kedvencem Tom Sizemore, aki élete egyik legjobb alakításával varázsol el minket. A Josh Hartnett - Eric Bana kettős pedig tökéletes választás volt a főszerepekre, kettejük beszélgetése pedig a háborúról a film egyik legerősebb és legelgondolkodtatóbb része. Egyébként az összes mellékszereplő is dicséretet érdemel, Sam Shepard-öt mindig jó látni, Ewan McGregor nagyszerű most is, William Fichtner pedig szintén emlékezetes, csak, hogy néhány nevet kiemeljek a sok-sok kiváló alakításból.
242498-vlcsnap_2010_06_14_22h09m21s103_super.pngKedvenc rendezőm tehát ezúttal egy minden ízében tökéletes háborús műremekkel ajándékozta meg a minőségi szórakozást kedvelőket, melyben mindössze a maga egyszerű módján csak 1 dolgot tartott végig a szeme előtt, amit Eric Bana Delta-kommandós karakterével ki is mondat a filmben, mégpedig azt, hogy, teljesen mindegy ki miben hisz, vagy mit gondol a háborúról, mert, ha elsüvít mellette az első golyó, többé semmi más nem számít, csak, hogy életben maradjon az ember és küzdjön a bajtársaiért.

Értékelés: 10 pont

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.