Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Frászkarika (Fright Night) -2011-

2012.03.19

A vámpír végre "vámpírkodik".


A mostanában igen nagy divatban lévő "alkonyatos" megközelítésű vámpírok elég sokak számára ennek a fajnak a meggyalázásával egyenértékűek (szerintem is gáz). A nyáladzó tinigenyák és inkább romantikát, mintsem vért szomjuhuzó degeneráltaknak Craig Gillespie filmjében nyoma sincs, vagyis mindössze annyiban mégis jelen van, hogy egy poén erejéig az Alkonyatot is kifikázza, nem kis mosolyt fakasztva ezzel az arcomon.
A Plasztik szerelemmel már bemutatta a rendező, hogy van stílusa, amit ebben a 80-as évek egyik jópofa filmjének a feldolgozásában is megmutat nekünk. Az előd sem számított valami "hűde" nagy durranásnak, mivel mókássága mellett kevés egyedi dolog volt benne, de mégis szórakoztató volt a maga nemében. Frissen természetesen én az akkori Frászkarikát (és folytatását) nem láthattam, így számomra sosem számított kihagyhatatlan mozinak, de az új verziót látva érzésem szerint a Colin Farrell-féle zúzás jobb, mint az elődje, gyakorlatilag minden tekintetben.
fright-night-poots-and-yelchin.jpgItt kevesebb a lúzer, de sokkal mocskosabb a vámpír. Colin Farrell tökéletes választás volt a negatív karakter megformálására, aki igazából nem nevezhető a szó-szoros értelmében gonosznak, ugyanis, csak az ösztöneit követi, arra született, hogy emberek vérét igya, és az évszázadok alatt a gyilkolást is elég magas és tutibiztos szintre fejlesztette.
A történet egy Las Vagas melletti kis lakónegyedben indul útjára, ahol egy irtó jóképű férfi költözik be egy srác szomszédságába, akit egyedül nevel az anyja. A bonyodalmak pedig akkor kezdődnek, amikor ezzel egy időben kezdenek eltűnni a kis térség lakói. A történetben nem fogunk most sem sok egyediséget és fordulatot találni, de nem is ez a célja, mivel a mozi egy pillanatra sem veszi komolyan magát, szerencsére. Amiket azonban néha ferde szemmel bámultam, az a sok gyérül sikerült számítógépes trükk volt, valahogy nem a mai kornak megfelelőek. Persze nem minden effekttel volt ez így, a vér például nagyon frankón mutat, folyik is belőle rendesen.
image.jpgA poénok terén is nagyon jól szerepel Gillespie filmje, és ez nem csak Colin Farrell frankó beköpéseinek és hihetetlen beszédes mimikájának köszönhető csak, hanem a mellékszereplői gárdának is, Christophez Mintz-Plasse bénázásai, Toni Collett édelgései az új szomszéddal, Imogen Potts szexis felkínálkozásai a főszereplő kölyök felé és elsősorban David Tennant fantasztikus karakterének köszönhető, aki alpári, alkoholista, bunkó és igazi "vámpírvadász", valamint sztár egy személyben. Anton Yelchin, mint hősies tini egész kellemesen botorkál előre, bár picit néha egysíkú volt a karaktere.


(A film előzetese)

Utólag nagyon sajnálom, hogy nem váltotta be a pénztáraknál a Frászkarika azt, amit szerintem megérdemelt volna, már, csak azért is, mert Colin Farrell-t űberkirály vámpírként látni és nem utolsó sorban hallgatni (nagyszerű orgánuma van ennek az ír fenegyereknek). No mindegy, ez a film minőségéből ugyebár nem von le semmit. Szóval, aki egy jópofa kis horror/vígjátékra kíváncsi az jól fog szórakozni rajta, annak ellenére, hogy akadnak kisebb-nagyobb hibái a filmnek, de ezeket simán kompenzálni tudja a stílusos rendezés.

Értékelés: 8 pont

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.