Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Könnyű nőcske (Easy A) -2010-

2011.05.19

Intelligens tinivígjáték, cool poénok.


A velem egyidős (1988-as születésű) Emma Stona kétség kívül a kedvenc fiatal színésznőmmé avanzsálódott. Nem csak szép (tudnék vele mit kezdeni, olyan szexi), hanem nagyon tehetséges is, a 2007-es Superbad, avagy miért ciki a szex című filmmel remekül debütáló csaj folyamatosan jól választja meg a mozijait, melyek tényleg a legjobb vígjátékok közül valóak. A Könnyű nőcske, az előbb említett Superbad, valamint a Meztelen dobos, véleményem szerint az elmúlt 5 év legjobb tini/vígjátékai.
No, de térjünk rá az éppen aktuális, 2010-es filmjére. Az alap koncepció teljesen szokványos, és ezt a film maga el is regéli, ámde a köntös, amibe bújtatták túlmutat a nyálas, gimis giccsparádén, sőt olykor még a műfaj paródiájaként is értelmezhető. A közismert témák/problémák nem mutatnak újdonságot, vagyis elég keveset. A fő irányvonalat itt sem más diktálja, mint a szex, szüzesség elvesztése, bulik, kapcsolat diákok és tanárok között, barátságok szétesése és alakulása, és nem maradhat ki a sorból (az adu ász) a szerelem sem, természetesen.

 

ee.jpg

 

A főszereplő önhibáján kívül, majd saját maga által belekeveredik egy hazugságfolyamba, mely először megkönnyíti, majd megkeseríti az életét. Emma Stone alakítása lenyűgöző, a műfaj keretein belül pedig szinte egyedülálló az utóbbi években. Kisugárzása szinte minket is ámulatba ejt, színésznői repertoárja pedig gazdag mimikai használattal párosul, Golden Globe jelölés...pipa. A mellékszereplők sem akárkik ezúttal, a szüleit például az egyaránt Oscar-jelöl Patricia Clarkson és Stanley Tucci alakítják, nagyszerűen, én személy szerint rajtuk nevettem a legtöbbet, bohókásak, de egyáltalán nem túlzóak, vagy idegesítőek, remek dialógusok/beszélgetéseket folytatnak folytatnak egymással, a lányukkal és a kis (adoptált) fiúkkal is. Feltűnik még továbbá Lisa Kidrow és Thomas Haden Church is.

(A Könnyű nőcske előzetese)

A történet és a fontos szálak persze kiszámíthatóak, de, hát ez valahol elvárás is egy ilyen típusú filmmel szemben. A forgatókönyv azonban végig izgalmas marad, pár csavarral, kellemes helyzetkomikumokkal tökéletesen fenntartja az érdeklődést és megszeretteti velünk a pozitív karaktereket, azaz az ember elkezd drukkolni, hogy Happy End-el érjen véget a szórakozás. Nem néz hülyének minket(nézőket), hanem partnerként tekintve ránk, mutatja be ezt a kis ártalmatlan bohózatot, melyben persze egy kis szirupos cukormáz is került. A sok néző felé való kikacsintás, narráció és (indokolatlan?) betétdal, mind-mind annak szól, hogy a rendező tudja, hogyan kell kezelni ezt a sokszor bután előadott témát, aminek felpezsdítette a körítését, hogy mi minél jobban szórakozzunk. Sikerült.

Értékelés: 8 pont

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.